Kapcsolat

Dr. Petrássy Miklós

ügyvéd, szakorvos

1062 Bp. Bajza u. 23. fszt.1.

Tel: +36-1/322-9776
Fax: +36-1/322-9776

mobil: 06/30 348-8292

www.petrassydr.hu, www.hepatitiskarterites.hu

petrassydr@t-online.hu

Ügyfélfogadás előzetes bejelentkezés alapján

Kevesellte a „hálapénzt” az orvos

 

Kevesellte a „hálapénzt” az orvos

A hazai sajtó felkapott egy facebookon megosztott történetet, mely szerint egy baleseti sebész kevesellte a kapott „hálapénzt”, sőt állítólag olyan kijelentést is tett, melyet fenyegetésként értékelhetett a beteg. Az eset kapcsán nem merült fel orvosi műhiba, azonban a„hálapénzrendszer”óhatatlanul olyan következményekkel, zavarokkal jár a gyógyításban, mely magában hordozza az orvosi mulasztás bekövetkeztének fokozott kockázatát.

Hálapénznek az orvosetikai kódex szerint csak a szabad elhatározáson alapuló azon juttatás minősülhet, melyet az ellátást követen, utólag, kérés nélkül ad a beteg vagy hozzátartozója az orvosnak, s mely még közvetve sem befolyásolja az ellátás minőségét.

Mostanra a konkrét ügyben etikai- és (úgy tűnik) rendőrségi vizsgálat is indult.

A sajtóban megjelentek szerint a beteg szilánkos saroktörést szenvedett búvárkodás közben. A sikeres műtétet követően tízezer forint hálapénzt akart adni a baleseti sebésznek, aki azonban kevesellte az összeget, sőt a beteg elmondása szerinti mondataiból fenyegetőzés is érezhető:

Állítólag az orvos az alábbiakat mondta:

 „Akinek van pénze vitorlázgatni, annak legyen pénze műtétre is. Ezt a pénzt nem gondolhatja komolyan, hát a 2 haverommal pont 5 perc alatt isszuk el"

Miután a beteg szabadkozott, megdöbbenésének adott hangot, és jelezte, hogy nincs nála több pénz és ennyit tudott csak rászánni az orvos válasza a beszámolók szerint: „Igen? Na jó, jön még ide még 10 nap múlva, varratszedésre, csavarkiszedésre. Majd találkozunk akkor, aztán meglátjuk, hogy is van ez.''

Az eset nyilvánosságra kerülését követően a sajtóhírek szerint a rendőrség munkatársa telefonon kikérdezte a beteget, de nyomozás megindításáról még nem hallani. Állítólag feljelentés nem történt. A kórházban vizsgálóbizottság alakult. A hírek szerint a beteget az etikai testület ülése előtti napon telefonon felhívta az orvos, aki többször bocsánatot kért, állítása szerint ő csak a feszültséget akarta oldani azzal, amit mondott.

Dr. Petrássy Miklós ügyvéd, szakorvos kommentárja:

(Lenti megállapítások általános érvényűek, a konkrét ügy részleteinek ismerete ill. bizonyítottsága nélkül arra vonatkoztatva állítások nem tehetők.)

Ha a „hálapénzt” az orvos kéri, vagy kikényszeríti az súlyos orvosetikai vétség, s valójában már nem hálapénz, hanem vesztegetési pénz.

A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe az alábbiakat írja a hálapénzről:

II.15. Az orvosi hálapénz, hálaszolgáltatás

Az orvosnak olyan magatartást kell tanúsítania, amely mind a beteget, mind a hozzátartozóját arról győzi meg, hogy az orvosilag szükséges ellátás minősége független minden egyéb juttatástól.

  • Minden orvosnak erkölcsi kötelessége, hogy mindent megtegyen a hálapénz visszaszorítása illetve végleges megszüntetése érdekében
  • A hálapénz, hálaszolgáltatás az a bármilyen előny és juttatás, amit a beteg vagy hozzátartozója az ellátást követen, utólag, kérés nélkül az orvosnak ad, amennyiben az még közvetve sem befolyásolja az ellátás minőségét.
  • A hála kifejezése csak szabad elhatározáson alapulhat
  • A hálapénztől élesen el kell különíteni az előre kért, elvárt, felajánlott, vagy elfogadott anyagi juttatást vagy egyéb előnyöket, amely törvénysértő és egyben kirívóan súlyos etikai vétség.
  • A hálapénz legfőbb oka az orvosok megalázóan alacsony fizetése. Mögötte az egészségügyi rendszer működésének zavara áll. Jelenleg a jogszabályok és a  társadalmi felfogás bizonyos határok között a hálapénzt eltűri. Gyakran kötődik szakterülethez, pozícióhoz, eszközökhöz és számos szubjektív tényezőhöz. Ez feszültséget tart fenn az orvostársadalomban. A hálapénz megalázó, mert az orvos függetlenségét is veszélyezteti. 

A vesztegetés bűncselekményét a Btk. a 250.§ -  255/A §-aiban szabályozza.

A szabályozás eltérő rendelkezéseket tartalmaz attól függően, hogy hivatalos személyről, ill.  „költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy az egyesületnek” dolgozójáról, ill. „önálló intézkedésre jogosult” dolgozójáról van-e szó.

Mindenesetre az alanyi körön belül aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért bűntettet követ el.

Felmerülhet, hogy miként lehet egy büntetőeljárás során bizonyítani a vesztegetést, hiszen jellemzően az orvos-beteg beszélgetés tanúk nélkül zajlik. Ezzel kapcsolatban érdeklődőknek alább olvasható egy anonimizált bírósági határozat. (anonim bírósági határozatok között /http://www.birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/anonim-hatarozatok-tara/ az interneten közzétéve).

"Fővárosi Bíróság

21.B.12/2010/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! 

A Fővárosi Bíróság Budapesten, a 2010. február 15. és április 6. napján megtartott folytatólagos, nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

 

ítéletet:

 

vádlott                                                aki született,

                                                           anyja neve: ,

                                                           állandó lakóhelye: 

                                                           tartózkodási helye:

                                                           szig.szám.:

                                                           magyar állampolgár

bűnös:

költségvetési szervnek önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntettében  [Btk. 252. § (1) bekezdés].

 Ezért őt a bíróság őt 1 (egy) év börtönbüntetésre és 1.000.000 (egymillió) forint pénz-mellékbüntetésre ítéli.

 A szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti.

 A pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 10.000 (tízezer) forintonként kell 1-1 nap szabadságvesztésre átváltoztatni.

 Köteles a vádlott az eljárás során felmerült 240.400 (kettőszáznegyvenezer-négyszáz) forint bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

Indokolás

 A Fővárosi Főügyészség a KÜO. 4330/2009/7-I. számú vádiratában vádlottat a Btk. 251. § (1) bekezdésébe ütköző költségvetési szerv dolgozója által elkövetett vesztegetés vétségével vádolta.  A tárgyaláson jelen lévő ügyész a végindítványában a vádirati tényállást és minősítést változatlanul fenntartotta.

 vádlott nős családi állapotú, egy nagykorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Orvosi egyetemet végzett, szülés-nőgyógyász szakvizsgát tett. A ... Egészségügyi Intézetben illetve az ... Kórházban önkéntes segítőként dolgozik. Havi jövedelme nettó 149.000 Ft. Tulajdonát képezi Pécsett egy kb. 26-28 millió forint forgalmi értékű sorházi lakás 1/2-ed része, Budapesten egy 63 négyzetméter alapterületű, kb. 13-14 millió forint forgalmi értékű ingatlan, tovább egy 1.000.000 forint forgalmi értékű Volkswagen Bora 8 típusú személygépkocsi. Tartozás nem terheli.

Korábban szívritmuszavar betegségben szenvedett, emiatt kezelés alatt áll, továbbá az egyik fülére halláskárosult. Büntetlen, más büntető eljárás nem folyik vele szemben.

 vádlott a budapesti ... Egészségügyi Intézet költségvetési szervnél 1997. március 03. napjától közalkalmazottként, főorvosi beosztásban foglalkoztatott szülész-nőgyógyász szakorvosa, illetve a budapesti ... utcai Kórház egészségügyi intézmény Szülészeti- Nőgyógyászati Osztály 2008. szeptember 01. és 2009. március 31. napja  között önkéntes segítőként foglalkoztatott szülész-nőgyógyász szakorvosa volt.

 A ... ... utcai Kórház és vádlott között létrejött megállapodás alapján a vádlott mint önkéntes segítő a szervezeti egység nevében és felelősségére, díjazás nélkül volt köteles közreműködni a szervezeti egység által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokban.

 ... Egészségügyi Intézetben 2008 áprilisát követően tanú1 a szabad orvosválasztás keretében a vádlottat választotta orvosául a szülés előtti, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott vizsgálatok, terhesgondozás elvégzésére. Ezt követően tanú1 terhessége 6-7. hónapjában  - 2008 nyarán - felkérte a vádlottat a szülés levezetésére, mely felkérést vádlott azzal a feltétellel fogadta el, hogy normál szülés esetén 80.000.-, császármetszés esetén 100.000.- forint jogtalan előnyt kért.

 A ... ... utcai Kórházában a vádlott 2008. december 16. napján tanú1 - az Országos Egészségügyi Pénztár által finanszírozott - szülését levezette, majd ezt követően tanú1sel, illetve férjével tanú2tal több alkalommal személyesen, illetve telefonon felvette a kapcsolatot annak érdekében, hogy a szülés levezetéséért jogtalanul a korábban megbeszélt anyagi ellenszolgáltatást kérjen.

***

 A bíróság a tényállást a Be. 75. §-ának rendelkezéseit szem előtt tartva, a terhelt vallomása, a tanúk vallomásai, az igazságügyi hangszakértői vélemény valamint a tárgyaláson ismertetett egyéb okirati bizonyíték alapján állapította meg.

 vádlott nem ismerte el bűnösségét. A nyomozás során írásban tett vallomást (nyomozati irat 425-435. oldal), amelyben előadta, hogy a ... Egészségügyi Intézetben dolgozik főorvosi beosztásban főállásban, napi 6 óra rendelési időben, hétfőn és csütörtökön délelőtt, kedd szerda pénteken délutáni beosztásban. Munkáját közalkalmazottként végzi. Önkéntes segítőként bejár az  ... utcai Kórház szülészeti osztályára péntek délelőttönként szakmai napra, melynek során részt vesz az osztályon végzett műtéti tevékenységekben. Emellett levezetheti a szülő női szüléseit is, amikor behívják.

 tanú1 terhesgondozását 2008. áprilisában orvos1 nevű kollégája kezdte, de a kollégája tevékenységével a terhes anyósa nem volt megelégedve, ezért őt kérte meg, hogy a további gondozását vállalja. 2008. júliusában átvette a terhesgondozást, akkor kb. 17 hetes terhes lehetett tanú1. A terhesgondozás során sem szakmai, sem személyes probléma nem merült fel, a viszonyuk kedvező volt.

 A gondozás során, - a pontos időpontra nem emlékszik, - de felkérték a szülés levezetésére az ... Kórházban. A terhesgondozás során anyagi jellegű kérdés nem merült fel, pénzről nem volt szó, nem kért és nem is kapott. A ... Egészségügyi  Rendelő terhes-rendelési gyakorlata az, hogy a terhelés elején 3 lapból álló tájékoztatást adnak minden terhesnek a terhessége és a szüléssel kapcsolatos tudnivalókról, a vizsgálatok sorrendiségéről, a hetekhez kötött menetéről, a szülés kapcsán járó társadalombiztosítási szolgáltatásokról. Ezt a tájékoztatást megkapta tanú1 is.

 2008. december közepén egy délelőtt bement az ... Kórházba, mert egy másik terhes nőn  farfekvés miatt végzett egy előre megtervezett császármetszést. Ekkor értesült arról, hogy tanú1 aznap hajnali fél kettőkor felvételre került egy ujjnyi méhszájjal, álló burokkal, rendszertelen fájásokkal. A reggeli vizsgálatkor, - amit már ő végzett - ugyanezt a státuszt találta, ezért nyugodtan elment a kispesti munkahelyre a szokásos napi rendelésére 14-20 óráig. A kispesti rendelés alatt orvos2 főorvos sürgetőleg kérdezte, hogy mikor jön vissza, mert jött az OEP-től egy nő, aki a sértett anyósa és mindenkit azzal fenyeget, hogy ő az OEP-től jött és majd meglátják, hogy mi lesz itt, ha a sértettnek baja esik.

 orvos2 főorvossal történt későbbi beszélgetés kapcsán felmerült bennük a császármetszés lehetősége. A kispesti rendelést befejezve visszament a kórházba, a folyosón az OEP-es anyós megint neki támadt. A terhest megvizsgálta, a fájások rendszertelenek voltak, a magzatburok állt, méhszáj státusza a reggelivel egyező volt.

 Végülis császármetszést végeztek el, vérzésszövődmény nem volt, a baba nagyon jó általános állapotban született, vele a későbbiekben sem volt semmi probléma. Az anyuka is teljesen jó állapotban ébredt a műtétből, a posztoperatív szak első három napja panaszmentes, láztalan volt, így a közelgő karácsonyi ünnepekre már december 19-én haza akart menni, de a gyerek miatt nem mehetett, mert akkor még a szokásos vizsgálatokat végezték.

 Ezen a napon, tehát december 19.-én, amikor a pénteki szakmai napját töltötte a kórházban, meglátogatta a gyerekágyast és a másnapi hazamenéséről beszélgettek. Meglepetésre szombaton délután a kolléganője, orvos3 főorvos felhívta, hogy a beteg belázasodott, közölte, hogy a szokásos antibiotikus terápiát elkezdték, laborvizsgálatok elindultak. orvos2 főorvossal megbeszélték, hogy másnap az ilyenkor szokásos eljárást a méhűri eszközös betapintást, jódos vizes méhűri öblítést elvégzik..

Vasárnap délelőtt a szabadidejében bement a kórházba, együtt elvégezték a fenti beavatkozást. A beteg lázas állapota továbbra is fennállt, az antibiotikus terápiát folytatták, majd december 23.-án délután hasi ultrahang-vizsgálatot végeztek, egy esetlegesen idegen test, törlő hasűrben maradására gyanakodtak, ami nem igazolódott.

Mellkas-röntgent végeztek, ami negatív volt, fül-, orr-, gégészeti konzílium eltérést nem igazolt, a belgyógyászati konzílium sem találta a láz okát, az addig kapott két széles spektrumú antibiotikumot egy harmadikkal egészítették ki december 23.-án. Ezután a gyermekágyas lassan láztalanná vált és a karácsonyi ünnepeket ugyan a kórházban töltve, de végülis gyógyultan, szilveszter előtt 1 vagy 2 nappal otthonába távozott a gyermekével együtt. Állítása szerint mindent megtettek a beteg gyógyulása érdekében, az összes lehetséges vizsgálatot elvégezték, és a láz okát a mai napig sem ismerték fel.

A vádlott elmondta, hogy december 24-én elutazott a családjához Pécsre, de naponta beszélt a  beteggel, érdeklődött az állapota iránt, aki ezt nagyon jó néven vette. Anyagiakról a telefonbeszélgetésekben nem esett szó. Az utolsó beszélgetés január 7-én volt, azóta megszakította velük a kapcsolatot.

2009. január elején a rendelőből munkaideje alatt felhívta a már otthon lévő beteget, hogy hogy van. Véletlenül a férje vette fel a telefont, akinek eddigre már sokadjára elmondta, hogy nem az ő hibájából lett lázas a felesége és örül annak, hogy végre meggyógyult. A beszélgetés kapcsán a férj kijelentette vádlóan, hogy a munkájával nincsenek megelégedve, annyit sem ért a munkája, mint ennek a telefonbeszélgetésnek a díja.

 Ezután a telefonbeszélgetés után úgy gondolta, hogy az addigi bizalmuk iránta tovatűnt és más orvost fognak keresni, ezért csodálkozott, amikor 2009. februárjában tanú1 megjelent a hat hetes gyermekágyas ellenőrző vizsgálaton, ahol ellátta, megvizsgálta, levette a rákszűrést, elküldte laboratóriumi vizsgálatra, felírta neki a betegségével kapcsolatos gyógyszereket. A találkozás kellemes légkörben zajlott le, anyagiakról se részéről, sem a beteg részéről nem esett szó.

Arra gondolt, hogy mégis megmaradt a bizalom és nem őt hibáztatják a történtek miatt, benne sem okozott rossz érzést a felkért szülés után legalább egy köszönet elmaradása.

Meglepő volt ezek után, hogy 2009. március elején a kispesti rendelésen ismét megjelent tanú1, aki panaszmentes volt, a negatív eredményét kiadta, megvizsgálta, gyógyszereket írt fel neki. A furcsasága a találkozásnak az volt, hogy a kezével elkezdett mutogatni úgy, mint amikor a pincérnek int az ember, hogy „fizetek". Azért volt furcsa szituáció, mert ilyet még életében nem élt át. Ha pénzt akart volna kérni, akkor már a februári megjelenésekor is megtehette volna, de nem tette.

 A beteg azzal ment el, hogy beszél otthon a férjével és mindenképpen honorálni akarják a munkáját. Ezzel a vádlott nem foglalkozott, mert nem akart semmit adni a beteg, így nem is kellett semmit visszautasítani. Elbúcsúzásakor emlékezete szerint azt mondta, hogy „hozom a pénzt". Azóta nem találkozott a sértettel, így a feljelentés, a büntető eljárás ténye derült égből villámcsapásként érte. A vádlott az írásbeli vallomásához csatolta a híváslistáját (nyom.ir. 447.oldal)

A vádlott a nyomozás során folytatólagos kihallgatásakor (a nyomozati iratok 441-445. oldal) a hangszakértő által legépelt iratokkal kapcsolatban elmondta, hogy a beteg által felvett, provokatív adatgyűjtés az ő írásban tett vallomásának hitelességét és igazságát igazolja, ugyanis folyamatosan és visszatérően, akkor is, amikor a beteg az anyagiakra tereli a témát,  ő a kórházban történt szakmai ellátás helyességét bizonygatja. A 18. oldalnyi írott anyag 98 %-a erről szól.

Véleménye szerint a felvételen nem hallatszik olyasmi, hogy ő pénzt kért, sem akkor, sem előre, sem utána és nem is kapott. Arra nem emlékezett pontosan, hogy mi hangzott el, amikor tanú1 felkérte őt a szülés levezetésére. tanú1t 7-8 maximum 10 alkalommal hívta fel, döntően decemberben voltak ezek a beszélgetések, és mindig a hogyléte felől érdeklődött, nagyon aggódott az állapotáért.

 

tanú1 tanúval történt szembesítés során (nyomozati irat 449-465. oldal) fenntartotta, hogy nem emlékszik arra,  mikor és milyen körülmények között kérték fel őt a szülés levezetésére. Az köztudomású tény volt, hogy az ... kórházba ment, mint önkéntes segítő, mert a ... Kórház, ahol 2008. áprilisáig dolgozott, ekkor megszűnt.

A második kontroll-vizsgálat folyamán azért beszélték meg a csütörtök délelőtti időpontot, hogy akkor találkozzanak, mert 11.00 óra körül már valóban elfogynak a betegek és a gyógyszerügynökök is ekkor szokták őt látogatni, tehát nem azért mondta, hogy kettesben maradjon a tanúval, ami egyébként is lehetetlen, mivel az asszisztensnő mindig ott van.

A tárgyaláson a nyomozati vallomásaival egybehangzóan nyilatkozott, azzal egészítette ki, hogy az ügy előadója nem volt objektív, a szembesítés során rá kellett szólnia az ügyvédjének.

tanú1 a nyomozás során (nyomozati irat 347-377. oldal) elmondta, hogy 2008 április végén elment a budapesti  SZTK-ba nőgyógyászati vizsgálatra, ekkor orvos1 nőgyógyász megállapította, hogy 6 hetes terhes. Elvégezte azokat a vizsgálatokat, amelyeket ilyenkor szükséges, viszont  mivel nem volt vele megelégedve, nem volt szimpatikus, ezért a rendelő másik orvosát, vádlott szülészorvost kereste fel. Úgy hallotta a kismamáktól, hogy a három rendelő orvos közül csak ő vezet le szülést, így egyértelmű, hogy előbb vagy utóbb hozzá fog kerülni, hiszen magánorvosra nem volt pénze.

 Eleinte kéthetente kellett hozzá járnia, nem a magánrendelőjében kereste fel, hanem az SZTK-ban, utána pedig az utolsó egy hónapban  hetente. Ezekért a vizsgálatokért soha nem fizetett és az orvos sem kért soha pénzt ezen alkalmakkor. A terhesség ideje alatt meg volt elégedve a munkájával, meg tudta beszélni vele a problémáit. A tanú emlékezete szerint a terhessége 6. vagy 7. hónapjában egy terhesgondozás alkalmával megkérdezte tőle, hogy vállal-e szülést, mert olyan információi voltak, hogy a Szent István Kórházban szülnek a hozzá járó kismamák. Ekkor azt közölte, hogy igen, vállal, normál szülés 80.000 Ft, a császármetszés pedig 100.000 Ft.

Ezen beszélgetés alkalmával jelen volt egy nővér is, de arra nem emlékezett, hogy ki. Véleménye szerint az összes nővér tudta ezt és a kismamáktól is ugyanezt hallotta, hogy vádlott ezekkel az árakkal vállalja a szülést. Az orvos azt is mondta ekkor, hogy ez a kerek összeg a szülést követően fizetendő, addig a vizsgálatokra nem kell fizetnie semmit, illetve azt mondta, hogy az első 6 hetes kontroll-vizsgálatkor kell fizetni. Mikor megkérdezte az orvostól, hogy mi kerül ennyibe, akkor ő visszakérdezett, hogy miért nem éri meg a gyereke vagy az ő élete ezt a pénzt. Végül abban egyeztek meg, hogy a szülés után ennyit fog majd fizetni. Ezt követően ez a téma nem jött fel egyszer sem a terhesség alatt.

A terhesség ideje alatt egy alkalommal közölte vele a vádlott, hogy szeptembertől  átmegy az ... utcai Kórházba, ott fog majd szülni. Utolsó alkalommal 2008. december 15-én volt terhesgondozáson. Ekkor már egész nap fájásai voltak. Délután felhívta a mobiltelefonján az orvost, elmondta, hogy 7-8 percesek a fájásai, viszont vádlott azt válaszolta, hogy elég lesz akkor bemenni a kórházba , ha majd 3-5 perces fájásai lesznek.

2008. december 16-án hajnali fél kettőkor bementek a férjével a kórházba, az ügyeletes orvos megvizsgálta és befektették a kórterembe. Az ügyeletes orvos megkérdezte, hogy kinél fog szülni, mire mondta, hogy vádlottvel lett ez megbeszélve. vádlott reggel 9 -10 óra körül érkezett, azt mondta, hogy ebből csak este lesz szülés. Kijelentette, hogy nem lehet gyorsítani a tágulást, fájdalomcsillapítót később kaphat. Este fél nyolc körül jött vádlott, ekkor már a szülőszobán volt, ő még mindig várni akart a császármetszéssel, de a tanú nem volt hajlandó. Végülis 20 óra körül epidurális érzéstelenítést kapott, majd elaltatták. Másnap megnézte vádlott a kórteremben és kihasználva, hogy a szobatársa nincs jelen, ő egyből rátért  az anyagiakra és kérte, hogy most intézzék el, adja oda neki a 100.000 Ft-ot. A tanú mondta neki, hogy nem tudja így kifizetni, nem tud honnan összerakni 100.000 forintot, mire az orvos közölte, hogy ezt már a nyáron megmondta, hogy ennyibe fog kerülni. Megkérdezte utána, hogy mikor fizet, a tanú azt válaszolta, hogy majd a 6 hetes kontroll-vizsgálaton. A szülést követő 3. napon a tanú belázasodott, ezután hosszú kivizsgálási folyamat következett. Majd a főorvos haza engedte december 29.-én. Ezen a napon, amikor még a kórházban feküdt, felhívta vádlott, elmondta a  tanú, hogy mennek haza, ennek az orvos örült, megkérdezte, mikor megy kontroll-vizsgálatra, mert az anyagiakat el kellene rendezni. Az orvos azt kérte, hogy a férjét küldje be az SZTK rendelőbe és vele majd elintézi az anyagiakat. Ezt követően 30-án kereste telefonon, de nem tudta felvenni. Másnap újra felhívta őt az orvos, nem vette fel, hanem odaadta a férjének, hogy beszéljen ő vele. Ekkor már esze ágában nem volt fizetni,  mert úgy érezte, hogy nem érdemli meg  azután a bánásmód után a pénzt. Tehát december 31-én a férje beszélt vele, ekkor tudomása szerint újra kérte a pénzt az orvos, de a férj közölte, hogy nem fognak fizetni.

Ezen a szemtelenségen annyira felmérgelték magukat, hogy feljelentették az Egészségbiztosítási Felügyeletnél. Ezen időpont után már nem hívta őket többször.

tanú1 a következő folytatólagos vallomását a 6 hetes kontroll-vizsgálat után, 2009. február 13-án tette, amikor elmondta, hogy 10.25 órakor bement a rendelőbe, az orvos a gyermeke és az ő hogyléte felől kérdezősködött, majd vádlott megkérdezte, hogy miért jött, amikor a tanú közölte, hogy a kontroll-vizsgálatra. Ezután elkezdtek beszélgetni a szülésről, az orvos folyamatosan azt bizonygatta, hogy ők mindent megtettek az érdekében.

Az orvos felhozta, hogy a férje érdeklődött utána, hogy hogyan végzi a munkáját, ez nem tetszett neki. Valóban történt ilyen, a férje szóba is hozta az orvosnak az ominózus december 31-ei beszélgetés alkalmával. Ezután a tanú megkérdezte, hogy a férjével elintéztek-e mindent, mire az orvos közölte, hogy nem intéztek semmit. Azt mondta, hogy amikor a férjével beszélt telefonon, akkor említette neki az anyagiakat, de a férj nem volt hajlandó ezért a munkáért hálapénzt fizetni.

Ekkor az orvos azt kezdte ecsetelni, hogy a hálapénz az az összeg, amit akkor ad a beteg, ha valaki beesik egy rendelésre és ha az orvos kedves a beteggel, akkor adnak neki 10-20.000 forintot. Azt is kifejtette, hogy ez egy felkért szülés díja, ez nem egyezik meg a hálapénzzel, ezt orvosi lapokban is lehet olvasni. Közölte, hogy megkérdezték, tehát megmondta az árát. Majd elővette az A/4-es méretű, barna színű bőr határidő naplóját, megmutatta, hogy milyen módon vezeti a szülésekért kapott pénzeket. A naplóban benne volt egy papír, ott nyitotta ki, megmutatta, hogy az egyes nevek mellett ott szerepelnek különböző összegek. 6-7 név fel volt sorolva és a nevek mellett 100.000, 80.000, 60.000 és megint 100.000 forint összegek szerepeltek. Azt mondta, a 60.000 forintos összeg esetében protekciós volt, ezért kért kevesebbet.

Kijelentette, hogy már korábban is megbeszélték a pénz-dolgot, fel lehetett volna készülni. Ez nem egy vetélés, hogy nem lehet rá felkészülni. Azt is felhozta, hogy terhesgondozásra az SZTK-ba járt és ezért ő nem kért pénzt a tanútól, holott, ha egy magánrendelőbe megy, akkor 8-10.000 forintot kell fizetni alkalmanként. Ezt követően még felírt gyógyszereket, majd elküldte őt a laborba és úgy beszélték meg, hogy március 5-én 9 órára megy vissza hozzá.

A tanú a harmadik vallomását 2009. március 9. napján, a második kontrollvizsgálat után tette meg, amikor elmondta, hogy március 5-én bement a rendelőbe, az orvos az állapota felől érdeklődött, mindent rendben talált, és annyit mondott, hogy amikor legközelebb majd gyógyszert kell felíratni három hónap múlva, akkor kell majd legközelebb mennie hozzá. Ezután a tanú megkérdezte, hogy végeztek-e, mire az orvos rákérdezett, hogy az anyagiakat megbeszélte-e a férjével. Tanú azt válaszolta, hogy megbeszélték, fizetnek, mikor kéne átadni a pénzt. Az orvos közölte, hogy akár holnap is, mivel ott lesz a rendelőben. tanú1nak inkább a  következő hét lett volna jó, ekkor vádlott kérte, hogy jöjjön be a következő hét csütörtökén 11 óra felé, akkor már nincsenek sokan, jobban ráér. Ezután elővett egy orvosi lapot, amiből felolvasott néhány kirívó esetet, elmesélt néhány storyt korábbi szülésekről. Végül a tanú megkérdezte, hogy mennyi pénzt  is kell fizetni, mire vádlotttni kezdett és azt mondta, hogy a spontán szülés 80.000 forint, a császármetszés 100.000 forint. Valószínű buta arccal nézhetett rá, mert aztán végül azt felelte, vigyen amennyit gondol.

tanú1 a legutolsó kihallgatásakor (2009. augusztus 17.) már nem volt abban biztos, hogy 31-én beszélt-e a férjével vádlott, lehetségesnek tartotta, hogy másik napon volt. A pontos dátumokra egyébként nem emlékezett, de abban biztos volt, hogy amikor a férje beszélt az orvossal telefonon, azt követően nem hívta őket többé.

tanú1 vádlottvel történt szembesítés során is fenntartotta a vallomását.

A tárgyaláson annyival egészítette ki a nyomozati vallomását, hogy a rendőrök kérték,  provokálja ki a vádlottat, vigyen be 100.000 forintot és ekkor ők majd tetten érik. Meg kellett játszania magát, de nem akart fizetni. A február 17-ei beszélgetésen rajta volt a hangfelvevő, így a nyomozók rögtön hallották a beszélgetést. A terhesgondozáson mindig volt egy asszisztens, tehát hallották, hogy pénzt kér a vádlott. Csak azért ment vissza hozzá a kontrollra, - nem is 6 hét után, hanem 8 hét után - mert a rendőrség ezt így kérte. tanú3val a hat hetes kontroll-vizsgálaton találkozott, míg tanú4vel a terhesgondozás során.

tanú5 tanú kihallgatását követően úgy módosította a vallomását, hogy nem konkrétan kérték, hogy provokálja az orvost, csak azt kérte tőle  tanú5, hogy beszéljen a pénzről.

A bíróság bizonyítékként értékelte a nyomozati irat 379-385. oldalon lévő elszámolási nyilatkozatot, amely szerint az ellátásért az egészségbiztosítási finanszírozás keretében igényelhető legmagasabb összeg 193.173 forint volt.

tanú2, - aki tanú1 férje- a nyomozás során (389-397. oldal) előadta, hogy a felesége 6-7 hónapos terhes volt, amikor szóba került az, hogy megkérdezze az orvosától, mennyit kell fizetni a szülésért. Ezen információkat a feleségétől szerezte, nem volt jelen a beszélgetésnél. Az tény, hogy a szülés során rengeteg probléma adódott, amiért részben az orvost okolta, meg volt győződve arról, hogy az ő hibája a későbbi gondok forrása is. A nyár folyamán, amikor megnevezte az orvos az összeget, akkor úgy gondolták, hogy ki fogják fizetni. Ez egy szóbeli megállapodás, ami nemcsak rájuk, hanem az orvosra is vonatkozott, azonban ő ezt a megállapodást megszegte azzal, hogy nem figyelt oda kellő alapossággal és körültekintéssel a feleségére sem a szülés előtt közvetlen, sem utána. Ezek után megbeszélték a feleségével, hogy nem fognak fizetni, ugyanakkor tanú1 elmondta, hogy a szülés után másnap a pénzt követelte az orvos. Majd amikor hazajött a kórházból, újra kereste az orvos és újra a pénzre terelte a szót, akkor még jobban felháborodott. December 31-én amikor felhívta a feleségét,  ő vette fel a telefont. Először a gyerek és a felesége után érdeklődött, majd azt mondta, hogy mivel nem tudják miért lázasodott be ennyire a szülést követően, mindenképpen kellene egy rutinvizsgálatot végezni, ezért a napokban be kell menni hozzá az SZTK rendelőbe, vagy telefonon egyeztessenek.

Ezek után rátért az anyagi dolgokra. Először azt mondta, hogy nagyon örül, hogy a férjjel tud beszélni, mert tanú1sel nem akarta rendezni az anyagiakat. Közölte, hogy nem 80.000, hanem 100.000 forintot kell fizetni, mivel császármetszésre került sor. Ezután a tanú kijelentette, hogy nincs megelégedve a munkájával, ezért nem érdemli meg a pénzt. Az orvos kinevette és orvosi szavakkal elmondta, hogy mi baja volt tanú1nek. A pénzzel kapcsolatosan annyit mondott, hogy neki ebből az a tanulság, hogy legközelebb megválogatja, kinek a felkérését vállalja el egy szüléshez. Kifejtette, hogy a pénzt köteles kifizetni a tanú, mivel ez egy megállapodás része és nem hálapénz.

A tanú előadta még, hogy a felesége a terhesség alatt beszélt több kismamával, akik szintén vádlotthöz jártak terhesgondozásra és mindenkinek ugyanezt az összeget mondta a szülés áraként.

A tanú a tárgyaláson már azt nyilatkozta, hogy a szülés előtt egy hónappal, vagy két héttel mondta neki a felesége, hogy fizetésben állapodtak meg az orvossal. Szóbeli szerződést kötöttek hálapénzről. A tanú véleménye szerint a hálapénz az, hogy annyit adnak, amennyit gondolnak. Azt nem tudta, hogy mekkora összeget említett a feleségének, a szülés előtt csak valami pénzről volt szó, a szülés után tudta meg, hogy a normális szülés 80.000 forintba, a császáros pedig 100.000 forintba került volna, amelyet a szülés után kellett volna átadni. Fenntartotta azt, hogy szilveszter előtt beszéltek még, de azt is, hogy nem emlékszik a pontos időpontra, mert egy éve történt.

A bíróság tanúként hallgatta meg tanú3t, aki a vádlott mellett a budapesti SZTK-ban dolgozik asszisztensként. Ő elmondta, hogy a nőgyógyászaton a terhesgondozáson három orvos dolgozik. tanú1 nevére nem emlékezett, csak arra,  hogy volt valami komplikáció valakinél. A vizsgálat úgy történik, hogy bejön a beteg, felfekszik az asztalra, megvizsgálja az orvos, diktálja a státuszt, a tanú pedig beírja a számítógépbe. A betegnek a vizsgálatokért nem kell fizetni és nem is szokott vádlott ezekért pénzt kérni, nem is szokták a betegek megkérdezni tőlük sem, hogy kell-e fizetni az orvosnak. Nem látott olyat, hogy bárki pénzt adott volna át. Egy 6 hetes kontroll-vizsgálat kb. negyed óráig tart, ha hosszabb, akkor az lehet, hogy beszélget az orvos a beteggel. A vizsgálóhelyiség kb. 3 x 4 méteres, eléggé kicsi, aki bent van, az hallja a beszélgetést. Az orvos, a beteg és az asszisztens van bent. Nem tudta, hogy vádlott tartott-e magánál olyan naptárat, ahová bejegyezte a pácienseket, akik nála fognak szülni. Arra nem emlékezett tanú3, hogy aznap, amikor bejött hozzájuk tanú1, akkor ő dolgozott-e. Nem tűnt ismerősnek az arca.

tanú4 tanú szintén asszisztensként dolgozik a kispesti SZTK-ban a terhesgondozáson, valamint a várandós szakrendelésen, beosztástól függően. Szokott vádlott mellett is dolgozni. tanú1 neve nem mondott neki semmit, bár ismerősnek találta. Előadta, hogy várandós kismamáknak a rendelésén nem kell fizetni, az orvos nem is kér pénzt. Ha valakit felkérnek a szülésre, akkor nem szokta meghatározni, hogy mennyiért vállalja el, nem látott olyat sem, hogy az orvosnak átadtak ajándékot vagy pénzt. Azt tudja, hogy az emberek szoktak hálapénzt adni. Elmondta, hogy a hat hetes kontroll a nőgyógyászaton történik, ő viszont a várandósoknál dolgozik, így tanú1 esetében nem lehetett jelen. A 46 percig tartó hat hetes kontroll-vizsgálatot azzal magyarázta, hogy vádlott foglalkozik a kismamák lelkiállapotával és valószínű komplikáció lehetett a szülésnél, azt beszélték meg.

tanú5 a tárgyaláson elmondta, hogy az ügy előadója ő volt. A szembesítés úgy zajlott le, mint általában, ő tette fel a szembesítendő kérdéseket, illetve ha az ügyvéd kérdezett, azt feltüntette a jegyzőkönyvben. Amikor megkapta a feljelentést, akkor beidézte tanú1t illetve a férjét, kihallgatta őket tanúként. tanú1 elment a hat hetes kontroll-vizsgálatra, erről ő jelentést írt. Nem érezte úgy, hogy szubjektíven járt volna el, de azt elismerte, hogy  valóban volt az ügyvédnek egy megjegyzése, de nem került bele a jegyzőkönyvbe. Személyvédő berendezést akkor alkalmaznak valakivel szemben, ha úgy érzik, hogy szeretnék kontroll alatt tartani a beszélgetést. Úgy gondolták, hogy  akár szóban is atrocitás érheti tanú1t, ezért az ő beleegyezésével felszerelték a személyvédő berendezést. Közintézményben bírói engedély nélkül lehet lehallgatást végezni, ha ezzel a tanú személyi biztonságát akarják garantálni. Ez azért merült fel, mivel a doktor és a férj összeveszett előzőleg telefonon, ezért gondolták, hogy atrocitás érheti tanú1t. Mindent hallottak, a tanú ruhájában volt elhelyezve a készülék. Tagadta, hogy olyasmit mondott volna tanú1nek, hogy provokálja ki a beszélgetés során a pénz kérdését. A beszélgetést végig hallotta és azt rögzítette rendőri jelentésben is. A rendelőben elhangzottakat ő vette fel. A kazettát nem kellett külön kezelni, csak beindítani. A felvételt nem hallgatta vissza, hiszen ő párhuzamosan hallotta a benti beszélgetést. A hanganyagot átadta a szakértőnek márciusban, majd májusban átvette az elkészült szakértői véleményt.

A bíróság további bizonyítékként értékelte a feljelentést a nyomozati iratok 19. oldaláról, a ... Önkormányzat tájékoztatását a 33. illetve a 35. oldalról, az átadás-átvételi jegyzőkönyvet a 41-43. oldalról, vádlott közalkalmazotti kinevezését, valamint a munkaköri leírását a 47-53. oldalról, az Egészségügyi Minisztérium  Jogi, Közigazgatási és Koordinációs Főosztályának tájékoztatását a nyomozati iratok 59-61. oldaláról, a ... ... utcai Kórházának tájékoztatását a nyomozati irat 65. oldaláról, a megállapodást a 67-73. oldalról, a híváslistát a 81-85. oldalról, további híváslistát a 91-137. oldalról, a rendőri jelentést a 291-293. oldal, illetve 297-299. oldalról, átadás-átvételi jegyzőkönyvet, illetve szakértő kirendelő határozatot a 303-307. oldalról, szakértő1 igazságügyi hangtechnikai szakértő szakvéleményét a 311-343. oldalról.

***

A bíróság a Be. 78. §-a (3) bekezdésének megfelelően a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelte, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapította meg.

Jelen ügyben elsőként le kell szögezni, hogy az ügy tárgya nem a Btk. 171.§-ba ütköző foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntette, a bíróság arra nézve nem is folytatott le bizonyítást, hogy vádlott a terhesgondozás illetve a szülésvezetés során a szakmai szabályoknak megfelelően járt-e el. Ugyanakkor az kétségtelenül megállapítható volt mind a vádlott, mind tanú1 vallomása alapján, hogy a császármetszést követően komplikáció adódott, amelyet a felek ellentétesen magyaráztak. A tanú1 házaspár vádlottt találta felelősnek, ugyanakkor az Egészségbiztosítási Felügyelet feljelentéséből, valamint a vallomásukból kiderül, hogy nem ezért tettek panaszt, hanem azért, mert felháborodtak azon, hogy az orvos jogellenesen pénzért vállalta a szülésvezetést, majd ezt követően nem járt el szakszerűen és továbbra is ragaszkodott a pénzátadáshoz.

A Btk. 251. § (1) bekezdésében írt bűncselekményt az követi el, aki költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy társadalmi szervezetnek dolgozója, illetőleg tagja és aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért.

Az ún. hálapénz problematikájával  számos társadalmi és jogi fórum foglalkozott és foglalkozik. Társadalmi szinten teljességgel elfogadott az, hogy egy költségvetési intézmény alkalmazásában álló orvos, aki jól végezte a munkáját, megérdemli a hálapénzt, tehát ha a gyógyító tevékenységét követően a páciense „jutalmát" elfogadja, akkor nem követ el bűncselekményt. A szolgáltatás nyújtását követően adott előny elfogadása - mivel ilyen elkövetési magatartást a törvény nem tartalmaz - vesztegetést nem valósít meg. Ettől eltérő az a helyzet, amikor a költségvetési szerv dolgozója a működésével kapcsolatban a jogtalan előnyt kéri, ezt az elkövetési magatartást a törvény már büntetni rendeli. A bíróság megjegyzi, hogy ezen utóbbi cselekedet a társadalom rosszallását váltja ki, ennek ellenére nem tekinthető példa nélkülinek az, ha a beteg a saját életét döntően befolyásoló orvosi beavatkozás esetén - mint pl. a szülés levezetés - meggyőződése ellenére méltányossági, valamint „nem jogos, de szokás" alapon eltekint az elveitől.

Adott ügyben tehát a bíróságnak arra kellett bizonyítást lefolytatnia, hogy vádlott költségvetési szerv dolgozója, önálló intézkedésre jogosult dolgozója volt-e, valamint kért-e jogtalan előnyt a működésével kapcsolatban.

A ... Önkormányzat tájékoztatása szerint a budapesti ... Egészségügyi Intézet költségvetési szervnek minősül. Az Egészségügyi Minisztérium Jogi, Közigazgatási és Koordinációs Főosztály rámutatott arra, hogy a magánbeteg orvosválasztása, az az aktus, amikor egy beteg felkér egy általa választott orvost a szülés előtti vizsgálatok elvégzésére, illetve szülés levezetésére, a felek közötti szóbeli szerződéskötésnek minősül. A felkérés alapján a kórházban alkalmazottként foglalkoztatott - nem magánpraxisban dolgozó - orvos nem követelhet tevékenységéért anyagi ellenszolgáltatást. Közfinanszírozott egészségügyi szolgáltató esetében a biztosított beteg által igénybe vett ellátás után járó finanszírozásra a szolgáltató jogosult.

A nyomozati iratban található, a ... ... Utcai Kórháza és vádlott között létrejött Megállapodások (önkéntes segítőként egészségügyi tevékenység végzésére) rögzítik, hogy az önkéntes segítő díjazás nélkül működik közre a szervezeti egység által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokban. Ezzel a vádlott - saját elmondása szerint - tisztában volt, mint ahogy azzal is, hogy tanú1 OEP által finanszírozott beteg -ezt alátámasztja a tanú által becsatolt elszámolási nyilatkozat.

A vádlott és tanú1 vallomása addig a pontig egybehangzó volt, mely szerint a terhesgondozás alatt kedvező kapcsolatuk alakult ki, sem személyes, sem szakmai problémák nem merültek fel. Az első ellentmondás a vallomásukban a tekintetben volt, hogy tanú1 állítása szerint kérdésére - mely a szülésvezetés vállalására és a honoráriumra vonatkozott - vádlott közölte a „tarifáját". A vádlott ezt határozottan tagadta, következetesen nyilatkozta, hogy pénzkérdésről sem a terhesgondozás során, sem azt követően nem esett szó.

tanú1 elmondta, hogy ő kérdezte meg vádlottt a terhesgondozás alatt, hogy vállalja-e a szülése levezetését és ha igen, mennyiért. Felmerül, hogy mi vezette a tanút arra, hogy a pénzkérdést egyáltalán szóba hozza, holott tudta, hogy OEP által finanszírozott orvosi ellátás a szüléslevezetés. Ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy érdeklődött a rendelőintézetben várakozó kismamáktól és tőlük azt az információt kapta, hogy vádlottnek vannak „tarifái". tanú4 akként nyilatkozott -és ezt tanú3 is megerősítette - hogy ismeri a hálapénz jelenséget, tud arról, hogy az emberek szoktak hálapénzt adni, viszont vádlott soha nem kért pénzt és azt sem látta, hogy pénzt kapott volna bárkitől. tanú3 elmondta, hogy a vizsgálóhelyiség kb. 3 x 4 méteres, tehát aki bent tartózkodik, az minden beszélgetést hall. Ebből az következik, hogy ha ők nem hallották a pénzkérést, akkor az el sem hangzott. Az egyetlen közvetlen bizonyíték, amely ennek az ellenkezőjéről szól, tanú1 vallomása, amelyet a bíróságnak nagyon gondosan meg kellett vizsgálni figyelemmel arra, hogy a Be. 78.§ (2) bekezdése értelmében a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje. A két asszisztens vallomását a bíróság nem tudta perdöntő erejűnek értékelni, ugyanis ők továbbra is együtt dolgoznak vádlottvel, még ha hallották volna is, hogy a vádlott pénzt kért valakitől, a jövőbeni munkakapcsolatukat kedvezőtlen irányba befolyásolta volna az, ha terhelő vallomást tesznek rá. Nem cáfolható az, hogy valóban nem hallottak pénzkérést - ezért indítványozta a vádlott, hogy a bíróság hallgassa meg őket tanúként -, ugyanakkor a pénzkérés nem feltétlenül harsogva hangozhatott el, már csak azért sem, mert illegális.

tanú1 a nyomozás során és a tárgyaláson is következetesen tett vallomást, amelyet alátámasztott férje, tanú2 vallomása, bár ő a terhesgondozóban történtekről csak  a felesége elmondásából szerzett értesülést. tanú1 és a vádlott egybehangzóan adták elő, hogy a szülést követően többször beszéltek telefonon, vádlott érdeklődött a betege hogyléte felől. Ugyanakkor a tanú azt is hangsúlyozta, hogy vádlott ezen beszélgetések alkalmával mindig rátért a pénz kérdésre, sőt, már a szülést követő másnap a kórteremben is meglátogatta és kérte a 100.000 Ft-ot. tanú1 állítása szerint az utolsó hívás december 31-én történt, amikor a férje vette fel a telefont, - ekként nyilatkozott tanú2 is. vádlott ezzel szemben azt vallotta, hogy az utolsó hívás a részéről január 7-én történt, ennek bizonyítékául csatolta a saját híváslistáját. A bíróság ezen híváslistát összevetette a nyomozati iratban található és a telefontársaság által rendelkezésre bocsátott híváslistával, amely alátámasztotta a vádlott állítását, ugyanis az utolsó sikeres hívás valóban 2009. április 7. napja volt. Önmagában azért, mert tanú1 és tanú2 helytelenül jelölték meg az utolsó hívás időpontját, a teljes vallomásukat nem lehetett elvetni. Ennek az időpontnak pusztán azért van jelentősége, mert ekkor volt a legutolsó hívás és ekkor történt - a vádlott által is elismerten - egy olyan szóváltás tanú2 és vádlott között, amely során tanú2 becsmérlően beszélt az orvos munkájáról és ezért gondolta azt a vádlott, hogy tanú1 már nem őt fogja felkeresni a 6 hetes kontrollvizsgálaton. tanú1 úgy emlékezett a nyomozás során, hogy december 30-án is hívta őt vádlott, ekkor nem tudta felvenni, viszont másnap a férje már beszélt vele. A híváslista alapján megállapítható, hogy december 30-án nem volt hívás, viszont december 31-én két sikertelen hívás mutatható ki - tehát tanú1 nem tudta felvenni a telefont - majd január 7-én a férjével beszélt a vádlott. Az, hogy a nem fogadott hívás és az utolsó hívás között nem egy nap, hanem egy hét telt el, nem rontja le a tanúk szavahihetőségét.

tanú1 vallomásával kapcsolatban a legfontosabb bizonyíték a 2009. február 12. és március 5. napján, a rendelőben rögzített hanganyag, valamint szakértő1 igazságügyi hangtechnikai szakértő által elkészített szakértői vélemény..

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 63. § (1) bekezdése szerint  a Rendőrség bűncselekmény elkövetésének megelőzésére, felderítésére, megszakítására, az elkövető kilétének megállapítására, elfogására, körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére, valamint a büntetőeljárásban részt vevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelme érdekében - törvény keretei között - titokban információt gyűjthet.

A 64. § (1) bekezdése a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtést szabályozza. Ennek értelmében:

 A Rendőrség a 63. § (1) bekezdésében meghatározott bűnüldözési feladatának teljesítése érdekében

a) informátort, bizalmi személyt vagy a Rendőrséggel titkosan együttműködő más személyt vehet igénybe;

b) az eljárás céljának leplezésével (puhatolás) vagy a kilétét leplező fedett nyomozó igénybevételével információt gyűjthet, adatot ellenőrizhet;

c) saját személyi állománya, valamint a vele együttműködő személy és rendőri jelleg leplezésére, védelmére fedőokiratot állíthat ki, használhat fel, fedőintézményt hozhat létre, és tarthat fenn;

d) a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható és vele kapcsolatban lévő személyt, valamint a bűncselekménnyel kapcsolatba hozható helyiséget,  épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyelhet, arról információt gyűjthet, az észlelteket hang, kép, egyéb jel vagy nyom rögzítésére szolgáló technikai eszközzel (a továbbiakban: technikai eszköz) rögzítheti;

e) a bűncselekmény elkövetőjének leleplezésére vagy a bizonyítás érdekében - sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó - csapdát alkalmazhat;

f) mintavásárlás végzése érdekében informátort, bizalmi személyt, a Rendőrséggel titkosan együttműködő más személyt vagy fedett nyomozót, továbbá - az ügyész engedélyével - álvásárlás, bizalmi vásárlás, bűnszervezetbe való beépülés, illetve - a 2. § (4) bekezdésére is figyelemmel - ellenőrzött szállítás folytatása érdekében fedett nyomozót alkalmazhat.

g) ha a bűncselekmény megelőzésére, felderítésére, az elkövető elfogására, kilétének megállapítására nincs más lehetőség, a sértettet szerepkörében - életének, testi épségének megóvása érdekében - rendőr igénybevételével helyettesítheti.

tanú5 az általa készített rendőri jelentésekben a fenti törvény 46.§ (1) bekezdésére hivatkozott, a tárgyaláson elmondta, hogy azért látták el személyi védő technikai berendezéssel, hangfelvevő készülékkel tanú1t, mert a január 7-i telefonhívás hangneméből arra következtettek, hogy szóbeli atrocitás érheti őt. Az adott jogszabályhelyre történt hivatkozás a bíróság álláspontja szerint helytelen, ugyanis semmi nem indokolta tanú1 személyi védelmét - vádlott a betegek testi épségének, egészségének megóvására tett esküt, egy asszisztensnő is jelen volt, tehát nem kellett attól tartani, hogy az indulatok esetleges elszabadulása esetén tanú1 védtelen helyzetbe került volna -, ugyanakkor a nyomozó hatóság a törvény keretei között járt el, így a fenti bizonyítási eszközből származó bizonyítékot a bíróság értékelés alá vonta.

A bíróság a tárgyaláson lejátszotta vádlott részére a rögzített hanganyagot, elétárta a szakértői véleményt. A vádlott nem vitatta, hogy az ő hangja hallható, azonban véleménye szerint a beszélgetés nem a pénzkérésről szólt, hanem arról, hogy próbálta elmagyarázni tanú1nak a császármetszés utáni szövődmények okát.

A rendelőben folyó 2 beszélgetést tanú5 közvetlenül végighallgatta, annak lényegét rögzítette a rendőri jelentésben, amely teljességgel egybehangzó volt tanú1 folytatólagos nyomozati vallomásaival. Mindössze egy apró eltérés adódott, ugyanis tanú1 úgy emlékezett, hogy a „protekciós" beteg 60.000 Ft-ot fizetett, míg a rendőri jelentés  - és a szakértői vélemény is - 50.000 Ft-ról szól.

vádlott nem hivatkozott arra, hogy a szakértői véleményben rögzített beszélgetés, a leírt mondatok nem hangzottak el, pusztán értelmezésbeli kifogásai voltak, így a bíróság a rögzített szöveget, mondatokat a magyar nyelv általános szabályai, valamint a logika szabályai mentén vizsgálhatta.

Helytálló a vádlott azon meglátása, hogy a beszélgetés zöme arról szól, hogy a kórházi ellátás szakszerűségét bizonygatta, és az is, hogy tanú1 tért rá újból-és újból az anyagiakra. vádlott értelmezésében tanú1 azért beszélt a pénzről, mert meggondolták magukat, belátták, hogy nem történt orvosi mulasztás és úgy döntöttek a férjével, hogy utólag honorálni fogják az ő tevékenységét. A teljes szöveg elemzése viszont ennek ellentmond, ugyanis többször történt utalás a vádlott részéről a korábbi megállapodásra, a hálapénz és a felkért szülés díja közötti különbségre. A bíróság megjegyzi, hogy akár a hivatali, akár a gazdasági vesztegetés bűncselekményének felderítése nehézkes, a statisztikai adatok a látenciáról tanúskodnak, ugyanis általában sem az aktív, sem a passzív vesztegetőnek nem érdeke az, hogy a bűncselekmény a hatóság tudomására jusson. Ennek megelőzésére iktatta be a törvényalkotó a Btk-ba az aktív-passzív hivatali vesztegetés, valamint a passzív gazdasági vesztegetés elkövetőjére vonatkozó büntethetőséget kizáró okokat, míg az aktív gazdasági vesztegetés elkövetőjét csak akkor rendeli büntetni, ha a jogtalan előnyt kötelesség megszegéséért adja vagy ígéri.  tanú1 a nyomozati vallomásában azt vallotta, hogy a rendőrség kérte, provokálja a vádlottat, vigyen be 100.000 Ft-ot és majd őt tetten érik.. Később ezt a vallomását úgy módosította, hogy konkrétan nem kérték provokációra, csak arra, hogy beszéljen a pénzről. tanú5 határozottan visszautasította, hogy provokációra kérték fel tanú1t.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet feljelentése alapján tanú1 magatartása törvényi diszpozíción kívülre esik, míg vádlotté nem, ugyanakkor a nyomozó hatóságnak számolnia kellett az említett bizonyítási-felderítési nehézségekkel. Csak ez volt az indoka annak, hogy tanú1 az anyagiakra „irányította" a beszélgetést annak ellenére, hogy a férjével egyetértésben nem állt szándékában pénzt fizetni a vádlottnak.

A szöveg konkrét elemzését illetően:

2009. február 12-én:

A szakértői vélemény 10. oldalán vádlott arról beszél, hogy tanú1 férjének mondta az anyagiakat, elmagyarázta neki, hogy a hálapénz az, amikor valaki „beesik" és meg van elégedve, majd ad 10-20.000 Ft-ot. A felkérés az más dolog, a tisztesség az tisztesség. A felkért szülés díja a felkért szülésért jár. Mivel megkérdezték, megmondta, hogy ne az legyen, hogy utána tisztázzák. Majd bemutatja a naptárát, ahol fel vannak írva a szülései, a kapott pénzek, 100.000, 50.000 (protekciós beteg), 80.000, és hozzáteszi, hogy ugye ezeket érti tanú1.

Már önmagában ezen rész (a véleményben *-gal jelölve) cáfolja a vádlott védekezését és alátámasztja tanú1 vallomását,  ugyanis maga is szól arról, hogy tanú1 férjével beszéltek az anyagiakról. Továbbá rávilágít arra, hogy jelen esetben nem arról volt szó, hogy ő ügyeletes és éppen „beesik" valaki, aki utólag hálás 10-20.000 Ft erejéig, hanem előre felkérték a szülésre, megkérdezték, mennyi a díja és ő megmondta. És úgy tisztességes, ha azt ki is fizetik.. Azért mutatta meg a naptárát, hogy bizonyítsa, másoknak is ugyanazt a tarifát adta meg, de ők fizettek. Ezen összegek nem lehettek „hálapénzek", ugyanis mindig az adott betegtől, az anyagi helyzetétől függ, hogy mennyit tud adni, ez lehet kevesebb, mint 50.000 Ft, de több is, mint 100.000 Ft.

A 11. oldalon (**-gal jelölt rész) elhangzik, hogy „mikor egyszer bementem és ott maga azt mondta, hogy hát nem tudták ilyen gyorsan összeszedni a pénzt".  Ez a mondta megint csak a tanú vallomását támasztja alá, vagyis vádlott a kórterembe bement meglátogatni tanú1t és rátért az anyagiakra. Az „összeszedni" kifejezés azt jelenti, hogy valamilyen cél érdekében, egy előzetesen lefixált összeget át kell adni, azonban azt még nem sikerült előteremteni.

A 12. oldalon (***-gal jelölve): „én magukra bízva, ugye, szóval tisztességes dolog az, amikor valakit megkérek, akkor azután....Most a benzinkútra én sem mehetek el, hogyha..." Ez a mondta ismét azt jelenti, hogy vádlottat felkérték, megállapodtak a fizetésben és tisztességtelennek tartja, hogyha a másik fél nem tartja be a megállapodást.

2009. március 5-én:

Szakértői vélemény 15. oldal (****-gal jelölve): „A férjével megbeszélték? Jövő csütörtök?" 17. oldal: „És akkor jöjjön, mikor, amikor magának kedvező, hát ez egy olyan csöndes időszak, hogy ...akkor nincsenek már...legalábbis beteg". 18. oldal: „hát nézze, elég az a nyolc..."

A nevezett részletek ugyanilyen tartalommal hangzottak el tanú1 vallomásában.

Kétségtelen, hogy ezen két vizsgálat során vádlott nem kérte konkrétan a pénzt, viszont a mondatai visszautalnak a korábbi megállapodásra, az előre tisztázott helyzetre és rosszallását fejezte ki, hogy a tanú1 házaspár nem tartotta be a megállapodást. Ezen mondatokat nem lehet akként értelmezni, hogy szemérmesen jelezte: elfogadja a hálapénzt, hanem csakis úgy, hogy tisztában volt azzal, hogy jogilag nem kényszerítheti ki tanú1tól a „szóbeli szerződés" teljesítését, nem küldheti el a rendelőből, mivel OEP által finanszírozott szakellátást vett igénybe, viszont a tisztességre és a szakmai hozzáértésére apellálva hozzájuthat a kért jogtalan előnyhöz.

A bíróság bűnösnek mondta ki vádlottat a Btk. 252. § (1) bekezdésébe ütköző költségvetési szervnek önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntettében.

Az ügyészség a vádiratban írt cselekményt a Btk. 252.§ (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő költségvetési szerv dolgozója által elkövetett vesztegetésnek minősítette. Ugyanakkor a tényállás rögzíti, hogy vádlott elvállalta a szülésvezetést majd a szülést levezette (pontosabban császármetszést végzett).

Költségvetési szerv dolgozójának az minősül, aki a működése során a tevékenységét döntően irányítás alatt végzi, függetlenül attól, hogy a feladat mikénti végrehajtásában van viszonylagos önállósága.

Önálló intézkedésre jogosult az, aki az adott szerv működését, vagy a szervvel kapcsolatba kerülő személyek jogait, és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet, a szervezeti munkakörében tevékenységét önállóan végzi, döntéseit önállóan (csak az általános szabályoknak, belső utasításoknak alávetve) hozza, függetlenül attól, hogy a szervezeti struktúrában esetleg vannak utasításra jogosult felettesei. Az önálló intézkedésre jogosultság nem az elkövető személyét, hanem a működéséhez kapcsolódó minőségét határozza meg.

Jelen esetben bár nem vádlott volt az osztályvezető főorvos az ... utcai Kórházban,  mégis önálló intézkedésre jogosult volt, ugyanis tanú1 érdekeit érintő lényeges kérdésekben ő döntött, december 16-án reggel a beteg megvizsgálása után határozott úgy, hogy nem indítja meg a szülést, este már császármetszést végzett orvos2 főorvossal együtt. Az egészségügyi ellátásban - kiváltképp komplikációk esetén - hagyományos dolog a konzílium, a team-munka, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kezelőorvos, aki konzultánst és orvosi asszisztenciát vesz igénybe nem dönthet önállóan - mint ahogy jelen ügyben orvos2 főorvos sem indította meg a szülést vádlott tudtán kívül. A megállapodás 4. pontja értelmében az önkéntes segítő számára szakmai utasítást a szakmai felettese, orvos4 adhat, ez a szakmai utasítás azonban belső utasításnak minősül, amely a konkrét esetekre vonatkozó önálló döntési jogosultságot nem vonja el.

vádlott mint költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult alkalmazottja tisztában volt azzal, hogy munkáját díjazás nélkül köteles elvégezni és azzal is, hogy tanú1 társadalombiztosítás által finanszírozott beteg volt, ennek ellenére a szülése levezetéséért őt meg nem illető, jogtalan előnyt kért.

***

A bíróság a büntetés kiszabása során figyelemmel volt a Btk. 37.§-ában és 83.§ (1) bekezdésében meghatározott büntetési célokra és elvekre továbbá a büntetés kiszabása során értékelhető tényezőkről szóló 56/2007. számú Bk. véleményben foglaltakra.

Ezeknek megfelelően a büntetést úgy szabta ki, hogy az igazodjon a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.

A bűncselekmény társadalom veszélyességének megítélése során a bíróság elsődlegesen a cselekmény tárgyi súlyából indult ki. A törvényalkotó a cselekmények tárgyi súlyát mindenek előtt a jogkövetkezmény mértékének meghatározásával értékeli, ennek kapcsán a bíróság arra mutat rá, hogy a jelen büntetőeljárás alapjául szolgáló bűncselekmény egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett.

A tárgyi súly értékelése során a bíróság figyelemmel volt a törvény által védett és a bűncselekmény által támadott jogi tárgyra is. A közélet tisztaságát sértő bűncselekmények különösen alkalmasak a közerkölcs rombolására. Az ilyen jellegű bűncselekmények elszaporodottságának értékelésére a bíróság az egyéb körülmények vizsgálata körében tér ki.

Az elkövető társadalomra veszélyességének megítélése során a bíróság szem előtt tartotta, hogy a vádlott rendezett családi körülmények között él, a mai napig is rendszeresen dolgozik, arra vonatkozóan a büntetőeljárás során nem merült fel adat, hogy a munkáját általánosságban ne végezné megfelelően.

A bűnösség fokának értékelése körében mindenek előtt azt kellett szem előtt tartania a bíróságnak, hogy az elkövető teljesen természetesnek tartotta, hogy neki pénz jár a társadalombiztosítás által finanszírozott szolgáltatás nyújtásáért és mindezzel kapcsolatban a legcsekélyebb megbánást sem tanúsította, sőt felháborodott az ellene indult büntetőeljárás miatt.

Az elkövető társadalomra veszélyességére utal a bűncselekmény elkövetésének módja, amelyet a bíróság az egyéb körülmények értékelése körében vett számba.

A fentieken túlmenően a bíróság további körülményeket értékelt súlyosítóként illetve enyhítőként:

A bíróság súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott egy, még az általános értelemben vett orvos-beteg-kapcsolatnál is intimebb viszonyt kihasználva, kiszolgáltatott sértett sérelmére valósította meg a bűncselekményt. Általában súlyosító körülmény a kitartó, fondorlatos elkövetés. Ez jelen esetben is megállapítható, hiszen a vádlott a pénz megszerzése érdekében többször beszélt a sértettel illetve annak férjével, telefonon és személyesen. A vádlott többször célozgatott arra, hogy jár neki a pénz, ennek érdekében a hálapénz és a felkért szülés díja közötti különbséget firtató cikkre valamint azon feljegyzéseire hivatkozott, amelyeket a korábban levezetett szülésekért kapott összegekről vezetett. Szintén a vádlott terhére értékelendő a hasonló bűncselekmények rendkívüli, általánosan ismert elszaporodottsága. Ugyanakkor - a kétszeres értékelés tilalma folytán - nem minősül súlyosító körülménynek a vezetői-bizalmi, azaz érdemi kérdésekben való döntési lehetőséget biztosító beosztás, mivel ez a tény a bűncselekmény minősítése során már figyelembe lett véve. Enyhítő körülményként jóformán csak a vádlott megromlott egészségi állapotát lehetett értékelni. Az időmúlás - figyelembe véve a büntetőeljárások lefolyásának átlagos tartamát - igen csekély, így az nem eredményezhetett enyhébb büntetést. A vádlott büntetlen előélete ugyancsak nem szolgált enyhítő körülményként, ugyanis az a közalkalmazotti foglalkoztatásának - amelynek felhasználásával elkövette a bűncselekményt - feltétele volt. A köz javára, ellenszolgáltatás nélkül végzett tevékenység, szolgálat általában a vádlott javára veendő figyelembe, a vádlott azonban a szülések levezetésért a betegektől pénzt vett át, így a bíróságnak ezen tény enyhítő körülményként való értékelésére sem nyílt lehetősége. 

A bíróság a büntetés kiszabása során megvizsgálta, hogy van-e lehetőség a Btk. 87. §-ának, az úgynevezett enyhítő szakasznak az alkalmazására. A vádlott terhére értékelendő körülmények túlsúlya és az eset összes körülményei alapján nem látott lehetőséget erre, ezért a Btk. különös részében meghatározott büntetési tétel keretei között maradva határozta meg a büntetés mértékét. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 43. §-ának a) pontja alapján börtön.

Az alkalmazott jogkövetkezmények megválasztásával kapcsolatban a bíróság külön is rámutat az általános- és különös megelőzés fontosságára - ezt az ilyen jellegű bűncselekmények mögött meghúzódó, és az egész társadalom által ismert probléma is mindenképpen szükségessé teszi. Az a szokás, hogy a beteg az általa a társadalombiztosítás felé teljesített befizetéssel már kifizetett szolgáltatásért további összeget fizessen az orvos részére, teljes mértékben átitatja a köztudatot, és ezáltal még nehezebbé teszi az egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett bűncselekménnyel szembeni fellépését. Ugyanígy az is a társadalom egésze előtt ismert tény, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények miatt csupán az esetek töredékében kerül sor felelősségre vonásra, ez a tény pedig tovább erősíti ennek a jelenségnek a társadalmi tudatba való beágyazottságát.

Mindezek miatt az általános megelőzés szempontja teljességgel kizárja a kiszabott büntetésnél enyhébb jogkövetkezmény alkalmazását.

A figyelembe vett körülmények alapján ugyanakkor a bíróságnak az a meggyőződése alakult ki, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető, ezért a Btk. 89.§ (1) és (3) bekezdése szerint felfüggeszteni rendelte azt.

A fentiekben kifejtetteken túlmenően a pénzmellékbüntetés alkalmazását a különös megelőzés mint büntetési cél elérésére való törekvés is elkerülhetetlenné teszi.

A vádlott a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, emiatt vele szemben a törvény kötelezővé teszi a pénzmellékbüntetés kiszabását. Ezen mellékbüntetés alkalmazását ugyanakkor az a feltételezés is indokolttá teszi, hogy ezáltal hatásosabban visszatartható újabb bűncselekmény elkövetésétől. A pénzmellékbüntetés mértékét a bíróság a vádlott vagyoni és jövedelmi viszonyai alapján határozta meg.

A pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról a bíróság a Btk. 65. §-a (1) és (2) bekezdése alapján rendelkezett.

A bíróság a bűnösnek kimondott vádlottat a Be. 338. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Budapest, 2010. év április hó  6. napja

Aláírásban akadályozott ülnökök helyett is:

Tamáshidy Zsolt s. k.

ülnökdr. Farkas Gabriella s. k.

a tanács elnöke

Kis Imréné s. k.

ülnök

A kiadmány hiteléül:"

vissza