Az orvosi műhiba portál „Írja meg történetét” menőpontja alatt kértük, hogy amennyiben az olvasó saját maga vagy hozzátartozójának egészségügyi ellátásával kapcsolatban orvosi műhibát feltételez, és azt meg is kívánja osztani a nyilvánossággal, a történtek leírását anoním módon küldje el nekünk. A kórtörténet az orvosi műhiba esetek között jelenik meg dr. Petrássy Miklós ügyvéd, szakorvos véleményével együtt. A lentiekben egy kezdetben sikeresnek tűnő onkológiai kezeléssel kapcsolatban fogalmazza meg az elhunyt beteg férje az aggályait.

„A feleségem esetét szeretném leírni.

2012.10.25-én állapítottak meg nála méhdaganatot (Adenocarcinoma endometriodies. G. II.) a lakóhelyünkön levő kis kórházban. Mivel ezt itt nem tudták kezelni, bekerültünk egy klinika szülészet, nőgyógyászati klinikájára, ahol egy jó nevű professzor 11.20-án megműtötte. Elmondása szerint a tumor a méhfalon kívülre is átterjedt, de sikerült jól eltávolítani. Ezt követően 2013.01.10-től sugár- és kemoterápiás kezelést kapott (25 külső, 3 belső, 4 kemo), amely 03.14-én fejeződött be. Ekkor mi kérdeztük, hogy nem szükséges-e valamilyen vizsgálat, de határozottan azt állította a sugárkezelést vezető főorvos, hogy nem szükséges, majd a 3 hónap múlva esedékes kontrollon találkozunk, addig nem alakulhat ki semmi. A műtétet végző nőgyógyász, onkológus professzor is azt mondta, hogy 3 hónap múlva találkozzunk (06.13). Úgy tűnt, minden rendben van, a feleségem megerősödött, jól volt. Május elejétől kezdett valami megváltozni, a feleségem gyengült, kisebb, majd nagyobb fájdalmai voltak, a köldöke környékén a hasüregben kisebb görcsöket vélt felfedezni, a hónap közepén belázasodott. Azt gondoltuk, hogy mindez a sugárkezelés mellékhatása, melyet a háziorvos is megjelölt lehetséges okként, hiszen hozzáfordultunk a láz miatt. A háziorvos a helyi kórházba utalta a feleségem, ahol a sebész, onkológus főorvos nagyon csodálkozott, hogy a klinikán az idáig nem végeztek CT, PET-CT, hasi ultrahang, tumor marker vizsgálatokat. Ő azonnal hasi ultrahang és tumor marker vizsgálatot kért, melyek alapján megállapították, hogy a köldök körüli hasüregben számos, 4-8 cm átmérőjű, az epigastriumban egy kb. 3 cm átmérőjű inhomogén képlet található és a máj jobb lebenyében egy 4 és egy 6 cm nagyságú inhomogén képlet van. Ezzel Ő a klinika onkológiai tanszékére utalt bennünket, ahol csak egy hét múlva fogadtak bennünket és azonnal át is irányítottak a szülészet, nőgyógyászati klinikára, azzal az indokkal, hogy korábban ott kezelték a feleségemet. 05.27-én kerültünk be a klinikára, ahol egy hétig antibiotikummal kezelték, vért kapott, fájdalomcsillapítást végeztek és vitatkoztak azon, hogy műtétet végezzenek, vagy kemoterápiát kezdjenek, miközben a feleségemnek rettenetes fájdalmai voltak és egyre nőtt és keményedett a hasa. Végre 06.03-án este CT vizsgálatot végeztek, amely során megállapították, hogy bélperforációja van és azonnali műtét szükséges. Aznap éjjel meg is műtötték. A műtétet végző főorvos a műtét után nagyon szomorú dolgokat mondott. A hasüreg tele van daganattal, a belek közzé be se tudott hatolni, a perforációt elhárította, de a sebet nem zárta le, sztóma zsákot nem lehetett elhelyezni, és az is lehet, hogy csak néhány órája van a feleségemnek. Két napig volt az intenzíven, ahonnan nem a sebészeti klinikára, ha nem a nőgyógyászati klinikára helyezték vissza. Feleségem kérésére 06.11-én visszajöttünk a lakóhelyünkön levő kórház sebészeti osztályára, ahol mindent megtettek, hogy fájdalmát csillapítsák és elviselhetővé tegyék utolsó napjait. Feleségem 2013.06.23-án, 61 éves korában elhunyt. Kérdésem, hogy elkövetett-e valamilyen felróható hibát a klinika azzal, hogy január végén végzett utoljára laborvizsgálatot, hogy nem végzett hasi ultrahang, tumor marker, CT, PET-CT vagy más olyan vizsgálatot, mellyel az egész testre kiterjedő vizsgálatot végeztek volna?

Ez a magatartás okot ad-e bármilyen követelésnek a klinikával szemben?”

Dr. Petrássy Miklós ügyvéd, szakorvos véleménye:

Az onkológiai szakmai kollégium gondozási protokollja szerint méhtestrák esetén a betegkövetés diagnosztikai algoritmusa az alábbi (tehát a beteg sebészi-onkológiai kezelését követően a lenti időpontokban az ott meghatározott vizsgálatokat kötelező elvégezni)

„Anamnézis.

Fizikális vizsgálat (különös figyelemmel a mellső hüvelyfalra, kiújulás leginkább itt fordul elő): az 1. évben 2 havonta, a 2. évben 4 havonta, a 3-4. évben félévente, az 5. évtől évente.

Laboratóriumi vizsgálatok: CA-125 (tumormarker) a daganatkiújulás gyanújakor.

Képalkotó vizsgálatok:

Hasi, kismedencei UH: alacsony rizikójú tumornál (stage Ia, Ib, Ic, Gr1 vagy stage Ia, Gr2). Az 1. évben 6 havonta, majd évente UH- követés.

Kismedencei MR és/vagy hasi, kismedencei CT: közepes (stage Ib, Gr2 vagy stage 1a, Gr3) és magas rizikójú tumornál, abban az esetben, ha a tumor a szervet meghaladta, a környezetet infiltrálta.

Mellkasröntgen- (sz.sz. CT) vizsgálat: az 1. évben 6 havonta majd évente.

Tüdő- vagy mediasztinális metasztázis alapos gyanújakor mellkas röntgen helyett vagy azt kiegészítendően CT vizsgálat szükséges.

PET: abban az esetben, ha a tumorszóródás tekintetében a CT/MR állásfoglalása bizonytalan.

Csontizotóp-vizsgálat: csontmetasztázis klinikai gyanújakor.”

Fentiekből az következik, hogy a beteg kezelésének befejezésekor (2013. március közepe) nem volt előírás szerint kötelező automatikusan képalkotó vizsgálatok elvégzése. Természetesen más a helyzet, amikor panaszok, tünetek jelentkeztek (május eleje). Ekkor haladéktalanul és elsődlegesen a betegség kiújulását ill. progresszióját feltételezve kellett (volna ?) célzott vizsgálatokat végezni.

A kórtörténeti leírásból nem derül ki számomra, hogy egyáltalán nem végezték el a daganat felismerése ill. műtétje kapcsán a stádium megítéléséhez szükséges valamennyi képalkotó és egyéb vizsgálatot, vagy azok kontrolljára nem került sor a sugár és kemoterápiát követően. A fentiek alapján a rendelkezésemre álló információkat figyelembe véve nem véleményezhető, hogy az orvosok mulasztást követtek volna el a kezelést közvetlenül követően a tünet- és panaszmentes beteg esetén a képalkotó ill. egyéb vizsgálatok kontrolljának elmaradása okán.

Ha azonban a daganat felismerése és kivizsgálása során eleve nem  készültek el a stádium megítéléséhez indokolt képalkotó és egyéb vizsgálatok, az természetesen mulasztásként lenne értékelhető. Erre vonatkozóan azonban pontos adatokkal nem rendelkezem.

A szakmai protokoll szerint a klinikai stádium meghatározás céljából alkalmazható vizsgálatok a következők:

-        bimanuális vizsgálat

-        rectovaginális vizsgálat

-        inguinális és supraclaviculáris régió áttapintása

-        has áttapintása

-        fractionált curette és szövettani vizsgálat

-        cystoszkópos vizsgálat

-        recto-sigmoideoszkópos vizsgálat

-        irrigoszkópiás vizsgálat

-        i.v. urographiás vizsgálat

-        mellkasröntgen vizsgálat 

-        aspiratiós cytológiai mintavétel

3. Kiegészítő vizsgálatok

-        képalkotó vizsgálatok (UH/CT/MRI/PET)

-        hysterographiás vizsgálat

-        hysteroszkópos vizsgálat

-        arteriographia

-        lymphangiographia

-        csontscintigraphia

4. Javasolt laboratóriumi vizsgálatok

-        vérkép, süllyedés

-        hormonreceptor-meghatározás

-        CA-125 meghatározás

Műtét előtt

-        vese- és májfunkciós vizsgálatok

-        vércukorszint-meghatározás

-        vércsoport-meghatározás

Fenti valamennyi vizsgálat elvégzése nem kötelező, az elvégzendő vizsgálatok köre a tünetektől, panaszoktól, ill. a sebészeti beavatkozás során talált állapottól stb. függ.

A kezelés közvetlen befejezését követően kontroll képalkotó vizsgálatok elmaradása véleményem szerint nem „orvosi műhiba”. Felróható mulasztás nem kizárt a kezelés és kivizsgálás korábbi szakaszában, de erről az eü-i iratok ismeretének hiányában nem lehet véleményt alkotni.

Budapest, 2013. július 14.

dr. Petrássy Miklós ügyvéd, belgyógyász szakorvos, egészségügyi szakjogász

(A vélemény kizárólag a rendelkezésre álló információk alapján lett kialakítva, jogi tanácsadásnak nem minősül. A részletek, különösen az egészségügyi dokumentáció ismerete jelentős mértékben módosíthatja az orvos-szakmai és jogi álláspontot.)