Az "orvosi műhiba", mint jogi vagy orvosi fogalom nem létezik, mégis a köznyelvben használatos.
Orvosi műhibaként emleget a közvélekedés minden vélt vagy valós orvosi "hibát" ("félrekezelés, fertőzés kialakulás, nem megfelelő törésgyógyulás stb.). Általában a betegek, ill. hozzátartozóik az "eredményből" következtetnek vissza: ha sikertelen a műtét, ha nem várt szövődmények jelentkeznek, ha az orvos felülvizsgálja a korábbi diagnózist (stb.), az bizonyosan és eleve műhibát jelent.
Valójában az orvos (ill. az egészségügyi intézmény) polgári jogi (kártérítés, sérelmdíj iránti) felelősségét vagy az orvos (más szakdolgozó) büntetőjogi felelősségét lehet vizsgálni, melyek megállapíthatósága előzőeknél jóval bonyolultabb. Természetesen alapvető annak vizsgálata, hogy az orvos az elvárható gondosság ill. a szakma szabályai szerint járt-e el, szükséges azonban a kifogásolható magatartás következményeinek a felmérése is.
Erre a kérdésre minden esetben csak a károkozás előtti és a károkozás utáni élethelyzetnek a gondos összevetése alapján lehet válaszolni a bírói gyakorlat figyelembe vételével, melynek során a károsult körülményeit részletesen meg kell ismerni.
A személyiségi jogi sérelem anyagi kompenzációjára szolgál a sérelemdíj és a nem vagyoni kártérítés is.
Amennyiben az orvosi műhiba az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépését (2014.03.15.) követően következett be, a vagyoni kártérítés mellett un. sérelemdíj érvényesíthető. Az új Ptk. (2013. évi V. törvény) szerint akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért (pl egészségének, testi épségének, emberi méltóságának sérelme).
Ha az orvosi műhiba az új Ptk. hatályba lépését megelőzően történt, nem vagyoni kártérítés igényelhető.
Amennyiben az orvosi műhiba az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépését követően következett be, a vagyoni kártérítés mellett un. sérelemdíj érvényesíthető. Az új Ptk. (2013. évi V. törvény) szerint akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért (pl egészségének, testi épségének, emberi méltóságának sérelme)
A pervesztes félnek kell megfizetnie a perköltséget. E körbe tartozik különösen az eljárási illeték, a szakértői díj, a tanúdíj, továbbá kérelemre a pervesztes felet kötelezi a bíróság a pernyertes fél jogi képviseletével kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére. Teljes személyes költségmentesség esetén csak ez utóbbi kötelezettség állhat fenn pervesztés esetén, a többi költséget az állam viseli.
Kb. 3-5 évig tart, de ettől rövidebb, ill. jelentősen hosszabb ideig is tarthat speciális esetekben.
Egy alkalommal bizonyosan, amikor a bíróság a személyes meghallgatásra sort kerít. A többi tárgyaláson rendszerint csak a jogi képviselőnek kell megjelennie, a felperes ilyenkor csak jogosult, de nem köteles megjelenni. Általánosságban az mondható el, hogy csak akkor kell elmennie felperesnek a tárgyalásra, ha a felperes személyes megjelenésre idézést kap a bíróságtól. Ha a felperesnek nincs jogi képviselője, akkor ő köteles a tárgyalásokon részt venni.
Igen. A beteg jogosult költségtérítés ellenében a teljes betegdokumentáció másolatát kikérni. A beteg halála esetén ehhez a közeli hozzátartozók jogosultak.
A perben a felperesnek (hozzátartozónak) kell bizonyítania a halál okát, ezért az elhunyt (legalább kórházi) boncolása célszerű. Ha a boncolástól olyan esetben tekint el a kórház, mikor az a jogszabályok alapján kötelező lenne, a bizonytalanság a kórház terhére esik, azaz neki kell bizonyítania, hogy valamennyi lehetséges halálok esetén az elvárható gondossággal járt el.
A diagnosztikus tévedés csak akkor alapozza meg a kártérítési felelősséget, ha az orvos a diagnózis felállítását megelőző folyamatban felróható mulasztást vétett, így nem került megalapozott döntési helyzetbe. Pl. nem végzett el valamennyi szükséges vizsgálatot.
A bírói gyakorlat az idegen test bennhagyását műtét során a felelősséget megalapozó felróható magatartásnak tekinti. A kár mértéke azonban igen különböző lehet.
Kártérítés/sérelemdíj iránti polgári perben az egészségügyi szolgáltatót kell perelni, s nem az orvost mint magánszemélyt. A tipikus esetben az orvos kórházi közalkalmazottként követi el a felróható mulasztást, ilyenkor a károsult felé munkáltatója, azaz a kórház tartozik kártérítési felelősséggel.
Amennyiben az orvos mint egyéni vállalkozó nyújtotta a betegnek az ellátást, akkor az orvost kell perelni. Ilyenkor az orvos, mint egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltató. Ezen eset rendszerint magánrendelés, ill. háziorvosi ellátás esetén állhat elő.
Igényérvényesítés, különösen perindítás előtt az egészségügyi szolgáltató személyét feltétlenül tisztázni kell. Ha rossz alperes ellen indít a károsult pert, a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a keresetet.
Nem. Az "orvosi műhiba" perek tárgyi illetékfeljegyzési jogos perek, azaz illetéket nem kell a per megindításakor leróni. Az illeték megfizetésére a bíróság a pervesztes felet kötelezi a per végén.
Meg lehet kísérelni a peren kívüli megegyezést, de az csak az esetek kisebb részében vezet eredményre. Célszerű alapos orvos-szakmai és jogi érveléssel alátámasztani a kártérítési igénybejelentést, ellenkező esetben az egészségügyi szolgáltatók azt nem veszik kellő súllyal figyelembe. Az egésszégügyi szolgáltató és felelősségbiztosítója az ellátás értékelését követően ad választ a kárigényre.
Amennyiben a kórház vagy más egészségügyi szolgáltató eleve elutasítja a megegyezés lehetőségét, az ezirányú válasz viszonylag rövid időn belül megérkezik. Amennyiben reálisan felmerül a felelősség elismerése, és a felelősségbiztosító is bevonásra kerül, az egyezség megkötésére hosszú ideig - hónapokig - kell várni. A kórház ill. a felelősségbiztosítója ugyanis a beteg hozzájárulásának kikérését követően értékelése átadja az eset dokumentációját a felelősségbiztosító által felkért szakértőnek, kinek véleményétől függ alepvetően a megállapodás. Ezen folyamat elhúzódó, és (indokolatlanul) időigényes, a biztosító bürokratikus és érthetetlenül rugalmatlan ügyintézésnek is a következménye.
Az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya. "Orvosi műhiba" miatti kártérítési ügyekben ugyanakkor elterjedt a sikerdíjas (jutalék rendszerű) honorárium. Ilyen esetekben csak a per sikere esetén kell fizetni ügyvédi munkadíjat a megnyert kártérítési összegből (annak meghatározott százalékát).
Nem. Az alperes egésszégügyi szolgáltató orvosai (perben tanúk) ugyan "védik" egymást, s az iü-i orvosszakértő tevékenység szinvonala is különböző, azonban kellő gondossággal előkészített és végigvezetett per sikerre vihető.
Igen. A bírósági gyakorlat alapján ugyanis a károkozó nem kerülhet kedvezőbb helyzetbe azáltal, hogy a beteg gondozását, ápolását maguk a családtagok végzik (értelemszerűen a beteg felé ingyenesen), szemben azon helyzettel, mikor a beteg ápolását - részben vagy egészben - fizetett szolgáltatás (pl. háziápolás, benntlakásos intézmény stb.) igénybe vételével oldja meg a család.
Nem. A beteg jogosult költségtérítés ellenében a teljes betegdokumentáció másolatát kikérni. A beteg halála esetén ehhez a közeli hozzátartozók jogosultak.
Igen, az irányadó eseti döntések szerint nagykorú gyermek is igényelhet kártérítést elhunyt felmenője (szülője) halálesetével összefüggésben. A kártérítés összegszerűségét alapvetően az befolyásolja, hogy a szülő halála mennyiben változtatta meg a nagykorú mindennapjait, élethelyzetét. Etekintetben szélsőségesen különböző egyéni szituációk lehetségesek, így a megítélhető kártérítések mértéke is széles határok között különbözhet.
Nem. A károsult (beteg, ill. hozzátartozója) közvetlenül csak az egészségügyi szolgáltatótól igényelheti a kártérítést. Peren kívüli egyezség, ill. jogerős marasztaló ítélet alapján lehetséges, hogy ténylegesen a károsult felé közvetlenül a felelősségbiztosító teljesít (részben vagy egészben), de ez nem jelenti azt, hogy közvetlenül a felelősségbiztosítóval szemben lehetne igényt érvényesíteni. Az orvosi műhibákkal kapcsolatos helyzet tehát etekintetben más, mint a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás alapján járó kártértítés, mivel utóbbi esetén a felelősségbiztosító közvetlen perlését jogszabály teszi lehetővé.
A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására tekintettel határozza meg. Fontos különbség a korábbi nem vagyoni kártérítéssel szemben az is, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bizonyítása nem szükséges. A sérelemdíj tehát mindig eseti bírói mérlegelés eredeménye, melynek során a bíróságok figyelembe veszik az ítélekezési gyakorlatot is. Mivel viszonylag új jogintézményről van szó, a birói gyakorlat a jövőben fog alakulni, s csak részben lehet hagyatkozni a régi Ptk. szerinti nem vagyoni kártérítés során kialakult gyakorlatra.
A teendők mérlegelése jelentős részben függ attól, hogy a beteg ill. halál esetén a hátramaradott hozzátartozó milyen jellegű következményt kíván az elszenvedett sérelem miatt. Amennyiben anyagi kompenzáció feltétlenül szükséges (mert pl. a egészségkárosodott beteg életvitelét kell könnyebbé tenni, vagy az özvegynek szüksége van anyagi segítségre a félárván maradt gyermekek felnevelésére), akkor kártérítés/sérelemdíj iránt polgári peres eljárás az elsődlegesen mérlegelendő. Ilyenkor a büntetőfeljelentés vagy az egészségügyi hatósági általi vizsgálat "öngól" lehet, mert ezen eljárások során a vizsgálatban közreműködő szakértők, szakfelügyelő főorvosok sokszor fokozottan védik az érintett orvosokat. Az orvost mentegető véleményüket bizonyítékként használhatja fel az ellenérdekű fél (pl. kórház) a polgári peres eljárásban is.
Semmiképpen ne tegyenek büntetőfeljelentést a rendőrségen vagy panaszt az egészségügyi hatóságnál pusztán azért, hogy az orvosi kérdésekhez nem értő ügyvéd ekként jusson szakvéleményhez, és ezáltal döntse el, hogy felvállalja-e a jogi képviseletet a kártérítési ügyben
Amennyiben mindenképpen kívánják az orvos büntetőjogi felelősségre vonását, azt lehet kezdeményezni később is, a polgári peres eljárás előrehaladtával is. Persze amennyiben rendkívüli haláleseti eljárást más (pl. a egészségügyi szolgáltató) kezdeményezi, akkor a sértettnek ill. a hozzátartozónak azt "leállítani" nincs lehetősége.
Elvileg és gyakorlatilag lehetséges, hogy "orvosi műhiba" miatt következzen be a fertőzés. (Pl. nem megfelelően sterilizált eszközök, fertőzött tűvel való sérülés stb.). Előzőek bekövetkeztének esélye azonban elenyészően kicsi. Jellemzően a hepatitis C fertőzés e vírus felfedezése előtt következett be vérkészítmények révén. Mivel a vírust kimutatni ekkor még nem lehetett, így nem is minősülhet felróható magatartásnak, szakmai szabályszegésnek ("orvosi műhibának") az egészségügyi ellátások során történt átvitel. A krónikus C hepatitises betegek közül kevesen tudják, hogy a vérkészítmények felhasználásával összefüggésben keletkezett károkkal kapcsolatban a Magyar Állam kártalanításra köteles.
Nagyságrendekkel kisebb eséllyel, de a hepatitis C vírus felfedezése óta (manapság is) bekövetkezhet vérkészítményekkel történő fertőzés. A gyógyításban a vérkészítmények alkalmazásának várható előnyei természetesen messze meghaladják azok kockázatait, beleértve a hepatitis C fertőzés kockázatát is.
Bővebben a www.petrassydr.hu honlapon, vagy személyes konzultáció (Dr. Petrássy Miklós ügyvéd, szakorvos, egészségügyi szakjogász, 06/30 348-8292) keretében.
Tekintse meg a HÍRTV riportot a témában /dr. Petrássy Miklós ügyvéd, szakorvos, egészségügyi szakjogász a hepatitis C fertőzés miatti kártalanításról/ !
Olvassa el az újságcikket a témában !
Önmagában azon tényből, hogy egy beteg kórházi fertőzést kapott, még nem következik, hogy orvosi műhiba történt. Amennyiben azonban igazolható a fertőzés kórházi eredete, a perben az alperesi kórháznak kell bizonyítania, hogy a fertőzés elkerülése érdekében minden szükséges intézkedést megtett. Emellett a kórháznak kell bizonyítania azt is, hogy a fertőzést idejében észlelte, s a megfelelő diagnosztikus és terápiás teendők késedelem nélkül megtörténtek. A bizonyítatlanság terhe alperesre esik, azaz ha sikertelen az előzőek szerinti un. kimentési bizonyítás, alperes pervesztes lesz.
Önmagában a szepszis (vérmérgeződéses állapot) kialakulása nem jelenti feltétlenül azt, hogy műhiba történt. Hasonlóan a kórházi fertőzésekkel kapcsolatban írtakkal, azonban a kórháznak kell bizonyítania, hogy a szepszist időben felismerte, a fertőző forrás irányába valamennyi szükséges diagnosztikus vizsgálatot elvégzett, a beteget megfelelő terápiában részesítette (beleértve a feltételezett fertőző forrásra, a feltételezett kórokozóra nagy valószínűséggel hatékony tapasztalati alapon választott széles spektrumú antibiotikum kezelést, kellő folyadékpótlást és keringéstámogatást, kritikus állapotú beteg intenzív osztályos elhelyezését stb.), a szükséges tenyésztéses vizsgálatokra mintát vett, szükség esetén infektológus konzíliumot kezdeményezett.
A diagnózis felállítása során elkövetett tévedés, hiba önmagában nem alapozza meg a kártérítési/sérelemdíj iránti felelősséget, csak abban az esetben, ha a diagnózis felállítása során az orvos nem úgy járt el, ahogy az a bíróság által alkalmazott gondossági mérce szerint elvárható. A diagnosztikus tévedés esetében a bíróságnak elsősorban a diagnózis felállításához vezető folyamatot kell vizsgálnia, a tévedés megtörténte önmagában nem teszi felróhatóvá az orvos eljárását. „az adott esetben az I. r alperes felelősségét önmagában nem a diagnosztikus tévedése alapozza meg, hanem azok a mulasztások, amelyek a megalapozott döntéshozatal (választás) feltételeit nem teremtették meg.” (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 26.023/2000).
A kórház felelősségét tehát nem önmagában a diagnosztikus tévedése alapozza meg, hanem azok a mulasztások, amelyek a megalapozott döntéshozatal (választás) feltételeit nem teremtették meg. A kórház tevékenysége, illetőleg mulasztása annak folytán lehet felróható, hogy orvosa nem végezte el az adott helyzetben szükséges minden vizsgálatot, s az ezáltal bekövetkezett ismerethiányai miatt eleve nem került megalapozott döntési helyzetbe.
A kórházban fokozott, de nem állandó felügyeletet kell biztosítani a pszichiátriai betegek irányába. Kivéve az öngyilkosságra hajlamos betegeket, akik állandó felügyelete az elvárható. Amennyiben erre nem kerül sor, s a beteg öngyilkosságot követ el, a kórház felelősséggel tartozik.
A császármetszést meghatározott indikácók esetén kell elvégezni, melyek lehetnek az anya vagy a magzat állapotából fakadó okok. Vannak un. abszolút indikációk, mikor feltétenül el kell végezni a császármetszést, és relatív indikációk, mikor a császármetszás lehetőségét mérlegelni lehet és kell. Amennyiben természetes úton zajlott szülés során a gyermek károsodott, a perben a kórháznak kell bizonyítania, hogy nem állt fenn a császármetszés javallata.
A terhesgondozás során elvégzett vizsgálatok nem nyújtanak 100 %-os biztonságot, azaz a vizsgálatok negatív eredménye nem zárja ki, hogy valamilyen fejlődési rendellenesség fennáll. Egy esetleges perben azonban a terhesgondozást végző egészségügyi szogáltatónak kell bizonyítania, hogy a szakmai szabályai és az elvárható gondosság követelményei szerinti valamennyi vizsgálatot a kellő időben elvégezte.
A kártérítés/sérelemdíj iránt indított orvosi műhiba perek menetét 2018. január 01-től hatályba lépett úl eljárásjogi törvény szabályozza. Ezen törvényt a 2018. janauárja vagy azt követően indult perekben kell alkalmazni. A változtatástól általánosságban a perek gyorsítása, a pertartam rövidülése várható. Mindenesetre az orvosi műhiba ügyekben a perek elhúzódása elsődlegesen a szakértői bizonyítás rendkívüli (indokolatlan) időigényességének tulajdonítható, mely tekintetben az érdemi változás bizonytalan.
Igen. A büntetőeljárás során az orvos büntetőjogi felelősségét vizsgálják a Btk. foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyelyzetés vétségének megállapíthatósága irányába. A polgári per tárgya az egészségügyi szolgáltatónak (kórháznak stb.) a Polgári Törvénykönyv szerinti sérelemdíj és kártérítés iránti felelőssége. Mások e két ügytípusban a bizonyítási szabályok is. A jellemző helyzet éppen az, hogy ugyanazon orvosi mulasztás alapján nem állapítják meg az orvos büntetőjogi felelősségét (azaz "felmentik" az orvost), viszont az egészségügyi szolgáltatót a polgári bíróság marasztalja kártérítés / sérelemdíj megfizetésében a beteg vagy hozzátartozó javára.
A betegjogi képviselő segítsége sok tekintetben hasznos lehet, amennyiben a beteg egészségügyi ellátása során kifogások merülnek fel. Az orvosi műhibák eseték azonban nem várható, hogy az egészségügyi intézmény vezetőségénél elérje, hogy a beteg vagy hozzátartozója kártérítést ill. sérelemdíjat kapjon.
Nincs különbség. Az egészségügyi törvény és egyéb egészségügyi jogszabályok - beleértve a felróható orvosi mulasztás esetén fennálló felelősséget szabályozókat is - egyaránt vonatkoznak az állami és a magán egészségügyi szolgáltatókra.
Ezen eset a diagnosztikus téves speciális fajtája. Orvosi műhibának ezen diagnosztikus tévedés is akkor minősül, ha az orvos a diagnózis felállítása során nem végezte el valamennyi szükséges vizsgálatot és/vagy a tőle elvárható szaktudás hiánya vagy figyelmetlensége vezetett a tévedéshez. A következmények lehetnek jellemzően az indokolatlan kezelés mellékhatásai és betegség lelki terhe (pl. tévesen rákosnak kórismézett beteg a halálos betegség nyomasztó terhével él). Ezen nem vagyoni sérelmek miatt is jelentős kártérítést ítélhetnek meg a bíróságok.
A szülészet területén előforduló feltételezett orvosi műhibák miatt indítanak leggyakrabban pert. Ennenk feltehető oka, hogy a gyermekük egészségkárosodása miatt a szülök perindítási hajlandóság fokozott. A leggyakoribb esetek a szüléssel kapcsolatban a magzat oxigénhiányos károsodása esetleges halála a császármetszés javallatának késedelmes felállítása miatt, ill. a terhesgondozás során a magzati fejlődési rendellenességek felismerésének az elmulasztása.
Igen, egyre gyakrabban. A háziorvosok esetén a leggyakoribb orvosi műhiba a kórházba utalás elmulasztása, a beteg veszélyállapotának téves értékelése.
A hatásköri és illetékességi szabályokat (azaz járásbíróságon vagy törvényszéken kell-e kezdeményezni az adott pert /hatáskör/, tovább melyik az eljárni jogosult járásbíróság/törvényszék - pl. Győri Járásbíróság, Fővárosi Törvényszék stb./illetékesség/) a polgári perrendtartás szabályozza. Bizonyos körben "választásra" is lehetőség van, pl. a követelt kompenzáció összege alapján járásbírósági hatáskör esetén megfogalmazható olyan kereseti kérelem is, hogy a törvényszék legyen jogosult és köteles eljárni. Ezen kérdések eldöntéséhez azonban célszerű ügyvédi segítséget igénybe venni.